Elkóborló kéz - Sexgeschichten

Elkóborló kéz

... héten összejön valakivel és kiköltözik itthonról. Csak egy kis móka. Ha ő nem bánja, akkor én miért bánnám?

Apa hazajön és betántorog a konyhába. Azután a szobába és a fotelébe zuhan. Anya panaszkodik. Összehúzom magamon az inget, Mark pedig oda teszi a kezét ahol mindig is kellett volna maradnia. Anya aludni megy. Apa kába. Ébren van, de nincs teljesen magánál. Valahol a Sör-bolygón járhat gondolatban, nem itt a földön.

Lehúzom a takarót és ingemet szétnyitva megmutatom a melleimet Mark-nak. Ő rám mered és elmosolyodik. Izgatottnak tűnik. Megpróbál megfogni, de felállok és az ágyam felé indulok.

- Jó éjt Mark!

- Aludj jól Amy!

Éberen fekszem az ágyamban és az estére gondolok. Boldog vagyok. Magabiztos. Mocskos. Ribancnak érzem magam. Egy magabiztos, boldog ribancnak. Újra akarom csinálni.

** MARK **

Szombaton rokonok várnak bennünket ebédre. Reggelinél Amy-vel egy darabig egyedül maradtunk.

- Élvezted az estét nagy tesóm? - dorombolta Amy.

- És te?

- Nem mondok semmit.

- Azt hiszem valamikor beszélnünk kell majd. De nem most. - mondtam, amikor szüleink visszatértek az ebédlőbe.

- Ha nem akarod, csak mondd! - felelte Amy.

- Mit nem akar? - érdeklődött anya.

- Semmi. Csak segítséget kértem Mark-tól a leckém elkészítéséhez.

A rokoni ebéd után Amy egy barátnőjéhez ment és csak fél 10 körül keveredett haza, amikor mi már javában tv-t néztünk.

- Jó estét ifjú hölgy! Kedves hogy csatlakozik hozzánk! - mondta anya nem teljesen ...

... viccelve.

- Bocsánat! Beszélgettünk és elszaladt az idő.

Ezek a szüleink. Apa higgadtan dől hátra. Valószínűleg ex-hippi. Ha a hatvanas években lett volna fiatal, biztos hogy benne lett volna azokban a meztelen táncolásokban és rockfesztiválos tombolásokban. Anya viszont pont az ellentéte: komoly és szigorú.

Azt hiszem Amy is arra juthatott magában, hogy ha egyszer esetleg lebukunk a takaró alatti játékunkkal, akkor inkább apa vegyen minket észre mintsem anya. Apa egyenlő szégyen. Anya egyenlő halál. Fájdalmas és megalázó halál.

Bár nem úgy tűnt mintha Amy-t különösebben érdekelte volna a dolog. Ezt arra alapoztam hogy miután hazaért, tíz percre eltűnt a szobájában hogy átöltözzön. Amikor újra megjelent a nappaliban, egy halványzöld melltartó és bugyi kombináció volt rajta. Más nem. Azt sem tudtam merre nézzek. Apa vigyorgott, anya dühös volt.

- Nem felejtettél el valamit kicsim? Mondjuk a ruhádat?- morogta anya.

- Meleg van és amúgy is így alszok néha.

- Csinos vagy. - mondta apa.

- Köszönöm! - felelte Amy.

Mellém ült és én még mindig nem tudtam hova nézzek. Pontosabban tudtam, csak nem akartam hogy anya lássa ahogy bámulok. Amy magunkra húzta a takarót és nekem dőlt. Egy kicsit vártam, majd a pléd takarásában elkezdtem a szokásos tevékenységemet. jó darabig csak a kebleivel mertem játszani. Anya végül felállt és bejelentette hogy aludni megy. Alig tudtam időben kirántani a kezemet Amy melltartója alól amikor lecsúszott rólunk a takaró. A kezem lazán ...