1. Fordulópont


    Datum: 23.03.2020, Kategorien: Selbstbefriedigung / Spielzeug Autor: robinmuller

    ... fülemben is ütemesen dobol, de nem is hallok azon kívül mást. Ha Amanda az és meglát a ruhájában, tutira kinyír. Nyúlok a cipzárét de egyszerűen nem érem el, próbálok megszabadulni a ruhától, de fogva tart. Megint kopogtatnak, mély levegőt veszek ettől meg szoktam nyugodni, most is segít és közben eszembe jut, hogy Amanda nem kopogtatna, csak simán benyitna.
    
    - Ki az? – teszem fel a kérdés remegő hangon.
    
    - Károly tanárúr vagyok. – jön a válasz a másik oldalról.
    
    Az ajtóhoz lépek és résnyire nyitom ki, szinte csak a két szemem látszódik ki. Belegondolni is rossz, ha meglátná a szerelésemet, nem tudnám kimagyarázni magam. Plusz még jó nagy kurvának is nézne talán.
    
    - Igen tanár úr? – próbálok mosolyt erőltetni az arcomra.
    
    - Minden rendben van? Nincs problémád Amandával?
    
    - Nincs semmi gond, pont fürdik.
    
    - Elnézést, hogy rád erőltettem, de nem tudtam jobbat kitalálni.
    
    - Nem probléma, nem lesz gond.
    
    - Akkor jó. Jó éjt, reggel találkozunk!
    
    - Rendben, jó éjt! – és visszacsuktam az ajtót.
    
    Háttal nek**őltem az ajtónak és próbáltam lenyugodni. Egy kisebb nevetőgörcs kap el, állok itt ebben a nevetségesen kurvás ruhában és közben a tanár keresi Amandát, aki nincs is itt. Úgy érzem ennél jobban nem is jöhettek volna össze a dolgok. Persze, most, hogy megnyugodtam, simán le tudtam venni a ruhát. Nem kockáztathatok többet, megyek aludni. Az izgalmon felülkerekedett a fáradság és viszonylag gyorsan elaludtam.
    
    Valami zajra ébredek, a homályban csak elnagyolt ...
    ... körvonalakt látok, mintha valaki csukná be az ajtót. Nyúlok az éjjeli lámpa kapcsolójáért és egy mozdulattal a szemüvegemet is felrakom. Kicsit már jobb, de azért az álmosság miatt most se valami éles, de az már biztos, hogy Amanda jött meg.
    
    - Bocsi, hogy felébresztettelek!
    
    - Nem gond, mennyi az idő? – mondom nyöszörgő hangon.
    
    - Fél kettő!
    
    - Ti nem vagytok normálisak! - de még mindig nem tudok a rendes hangomon beszélni.
    
    - Tudom! Minden rendben volt?
    
    - Persze, csak Karcsi bá keresett. – mondtam neki fél álomba.
    
    - Mi van???? Mit mondtál neki? – kérdezett izgatottan.
    
    - Csak az igazat, hogy tízen kiszöktetek, bulizni meg pasizni.
    
    - Beköptél minket? Akkor végem van! – csak áll ott az ajtóban, mint aki nem hisz a fülének.
    
    - Ja, és azt üzeni, hogy mindegyikőtök büntetés kap és téged ki fog rúgatni az iskolából. – de a mondat végére nem tudtam magam tovább visszafogni és elnevettem magam. Szerencsére gyorsan leesett neki. Lerúgta a cipőjét és felugrott az ágyra, felkapott egy párnát és elkezdett püfölni vele.
    
    - Te szemét! Már azt hittem tényleg beköptél minket! – közben csapkodott a párnával.
    
    - Jó-jó! Hagyjál már, csak ugrattalak!
    
    - Pont ezért kapod! – de közben azért leállt és mind a ketten csak nevettünk.
    
    - Hát megáll az eszem, azt hittem szívinfarktust kapok az ajtóban! Még mindig nem hiszem el, a depis csajnak még humorérzéke is van. – azzal még utoljára hozzám vágja a párnát.
    
    Feláll az ágyon, majd mellé ugrik, leszórja a ruháit, ott ...
«12...5678»