Fordulópont - Sexgeschichten

Fordulópont

... van-e még Karcsi bá. Tényleg ott beszélget a recepciós kisasszonnyal. Visszasietek a szobába, de közben már remegek, úgy izgulok, pedig nekem nincs okom semmitől se félni. Belépek a szobába és mindenki tekintete rám szegeződik.

- Nyugi, tiszta az út, kimentek balra, le a lépcsőn fél emeletet, ott jobbra, zölden világít a vészkijárat felirat, villanyt se kell kapcsolni, sötétben is megtalálni. Egy szűk sikátorba vezet, onnan már kitaláltok.

- Indulhattok, ha tiszta a levegő, de síri csendben. - szólt Amanda.

A lányok libasorban egy hang nélkül indulnak el, persze ilyenkor tudnak csendben lenni, de az úton végig fül süketítően hangosak voltak. Amanda előkapott még egy magassarkú cipőt és a többiek után sietett.

- Köszi a segítséget, nem felejtem el neked.

- Nincs mit. – belül egy kicsit örültem, hogy ő tartozik nekem, nem én neki, bár nem tudom mit jelent ez a tartozás – Hé, Amanda! Az ajtót csak belülről lehet nyitni, szóval támasszátok ki.

- Okés, köszi drága, jó éjt! – és már be is csukódott az ajtó mögötte.

Gyorsan én is a fürdőbe megyek, már nagyon vágyok egy forró fürdőre. Nagyon jól esik a forró vízcseppek simogatása. Egy törölközőbe csavarva magam indulok a táskám felé, hogy előkeressem hatalmas pólómat, amiben aludni szoktam. Meg is találom gyorsan, még egy kis áttörlés a testemen és már bele is bújok. Amanda, a nagy sietségben szanaszét túrta a táskája tartalmát, egy jó része ki is hullott a bőröndje mellé. Lekapcsolom a villanyt és már bújok is ...

... az ágyba. Ilyenkor mindig átgondolom a nap eseményeit, ez segít az elalvásban. Végülis számomra elég izgalmassá vált a nap vége, egy kicsit egy közösség részévé váltam, ami kisebb boldogsággal töltött el.

Egyszerűen nem jön álom a szememre, rendívül rendmániás vagyok és azt hiszem zavar, hogy úgy szanaszét hagyta Amanda a cuccait. Még félórán keresztül zsörtölődők, de annak ellenére, hogy nem szívesen turkálok más cuccában, nem bírom ki, hogy ne tegyek rendet. Felkapcsolva az éjjeli lámpát, pár pillanat múlva már bőröndje mellett állok. Tudom, hogy ez nem helyes, de azt is, hogy addig nem fogok tudni elaludni, míg nem rakok rendet. „Atya világ mennyi ruha!” - gondoltam, méretükből ítélve legtöbbje többet mutat, mint amit takar és a szivárvány minden színében tündökölnek. Van itt egy kék flitteres ruha, ránézésre elöl elég nagy betekintést hagy. Aztán hasonló piros, elsőre azt gondolom, hogy ez is mélyen dekoltált, de ez már nem takarna semmit se, ez már tényleg durva lenne, bizonyára a nyitott rész a hátulja. Következő, egy fekete miniruha, tele spagetti pántokkal, azt se értem, hogyan kellene felvenni. Még egy vörös ruha, elöl-hátul mélyen kivágott és csak vékony fűzők tartják össze. Végül egy fényes fekete bőr ruha ujján, hátán átlátszó csipkével. Összehajtogatom a törölközőjét, megigazítom a cipőket, úgy érzem minden a helyére került, már biztosan el fogok tudni aludni. A sötétben azon jár az eszem, hogy ilyen ruhákban emberek hogyan mernek kimerészkedni az utcára, vagy ...